|
A bíróság
Dr.KÉPÍRÓ SÁNDOR terhelt vonatkozásában
(aki Sarkadon, 1914. február 18.napján született, anyja neve:
Kovács Róza,
1023.Budapest,Frankel Leó út 78.1.10.szám alatti lakos, magyar
állampolgár)
megállapítja, hogy a Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága,
mint ítélőbíróság által az 1944. február 18.napján jogerőre
emelkedett Br.448/1943/118. számú ítéletével kiszabott 10
évi fegyházbüntetés
végrehajthatatlan.
Az eljárás során felmerült 261.000 (Kettőszázhatvanegyezer)
Ft bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül
fellebbezésnek van helye.
Indokolás:
I.
A Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság
az 1944. január 22.napján kelt és 1944. február 18.napján
jogerőre emelkedett Br.448/1943/118. számú ítéletével dr.Képíró
Sándor volt csendőrszázadost, mint az ügy XIII. rendű vádlottját
bűnösnek mondta ki az 1930. évi IILtv. 59.§ -a szerint minősülő
és büntetendő hűtlenség bűntettében.
Dr.Képíró Sándort a bíróság 10 évi fegyházbüntetésre, továbbá
10 évi hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlásának
ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, valamint lefokozásra
ítélte.
II.
A Katonai Főügyészség a 2006. szeptember 14.napján kelt Nyt.
118/2006.számú átiratában a Be.590.§ (1) bekezdésére figyelemmel
megküldte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Dr.Efran
Zuroff úr, a Simon Wiesenthal Központ igazgatójának angol
nyelvű beadványát és annak mellékletét, amelyben arról tájékoztatta
a Katonai Igazságügyi szerveket, hogy a már hivatkozott Magyar
Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke Bírósága által dr.Képíró Sándor
volt csendőrszázados XIILrendű vádlottal szemben kiszabott
10 évi fegyházbüntetés nem került végrehajtásra, mert az
elítélt Argentínába távozott, ahonnan 1996-ban tért vissza
Magyarországra.
2
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2006. szeptember 27.napján
kelt K.beü.1.35/2006/5. számú végzésével hatáskörének és
illetékességének hiányát állapította meg és az ügyet a hatáskörrel
és illetékességgel rendelkező Fővárosi Bírósághoz áttenni
rendelte.
Indokolásában az alábbiakra hivatkozott:
A csendőrség felállásáról, szervezetéről és feladatairól
az 1981. évi III. tv. rendelkezett. A
csendőrség feloszlatására 1945 évben került sor, amikor minden
jogkörét a Magyar
Államrendőrség vette át. Jelenleg az egykori csendőrségnek
- Magyarországon önálló
szervként működő - a rendőrséghez tartozó Rendészeti Biztonsági
Szolgálat felel meg.
Az irányadó ítéleti tényállásból az állapítható meg, hogy
dr.Képíró Sándor volt
csendőrszázados, mint a Belügyminisztérium irányítása alá
tartozó tábori csendőr 1942.
január hónapban délvidéken, a szolgálati helyén, köztörvényi
jellegű bűncselekményt követett
el.
Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos Büntető eljárási
törvény szerint rendőr által
szolgálati helyen elkövetett köztörvényi államellenes bűncselekmény
elbírálására a fővárosi
(megyei) bíróságok rendelkeznek hatáskörrel és illetékességgel,
ezért a Fővárosi Bíróság
Katonai Tanácsa a Be.264.§-a értelmében az ügyet áttette
a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező Fővárosi Bírósághoz.
A végzés 2006. október 12.napján jogerőre emelkedett.
III.
A Fővárosi Bíróságnak az áttételt elrendelő végzést követően
abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Királyi
Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága által jogerősen kiszabott
10 évi fegyházbüntetés végrehajtását kizáró körülmény megállapítható-e,
vagy ennek hiányában a végrehajtás felől kell intézkedni.
A "Belgrádi Levéltár" pecsétjével
ellátott jogerős ítélet másolatán kívül a bíróság olyan egyéb
adattal nem rendelkezett, amely a fenti kérdés eldöntéséhez
megnyugtató módon segítséget jelentett volna. Erre tekintettel
széleskörű levéltári és egyéb kutatást rendelt el az alábbi
eredménnyel.
A Magyar Országos Levéltár (bírósági iratok 21.oldal) 2007.
február 7.napján kelt 5016/2007. számú és a Budapest Fővárosi
Levéltár (bírósági iratok 12.oldal) 2006. december 8.napján
kelt BF1.10.959/2006. számú átiratában közölte, hogy dr.Képíró
Sándor személyére vonatkozó adatokat, iratokat nem sikerült
felkutatni.
A népbírósági és népügyészségi iratok, kartonok, mutatókönyvek,
a vonatkozó perek (pl. Zöldi Márton és társai B. 1832/1946.)
nem tartalmaznak még utalást sem a terhelt személyére, elítélésére
vagy a büntetés végrehajtása érdekében tett intézkedésekre.
A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási
Ügyek Főosztálya Központi Szállítási és Nyilvántartási Osztálya
a 2006. december 20.napján kelt 12-5/50/2006. számú átiratában
közölte, hogy dr.Képíró Sándor nyilvántartásukban nem szerepel
(bíróság iratok H.oldal).
'
3
A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi
Hivatalánk lakcím-arhívuma 2007. január 3.napján kelt 412-2-203/2006.
szám alatt arról tájékoztatta a bíróságot, hogy dr. Képíró
Sándor vonatkozásában kizárólag egy személyi igazolvány adatlappal
rendelkeznek, amelyen a megjegyzés rovat "1994.
június 9-én külföldről való hazatérés"-t jelöl (bírósági iratok 17.oldal).
A volt Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában
a bíróság végzett kutatást, de az ítélet végrehajtásával,
illetőleg az azt megelőző eljárással kapcsolatos adatok nem
voltak fellelhetők.
A Hadtörténelmi Levéltárban történt kutatás eredményeként
a bíróság az alábbi dokumentumokat gyűjtötte ki:
A 24.számú Honvédségi Közlöny (1944. május 31.) 470.oldalának
tanúsága szerint "A
m.kir.honvéd vezérkar főnöke, a Kormányzó Úr 0 Főméltósága
által reá átruházott hatáskörben dr.Képíró Sándor cső.századost
az A-46.Bü.Szab.45.§ alapján lefolytatott eljárás eredményeként
1944. év február hó 18.napjával rendfokozatába visszahelyezi."
A 28.számú Honvédségi Közlöny (1944. június 28.) 527.oldalának
tanúsága szerint "A
m.kir. honvéd vezérkar főnöke, a Kormányzó Úr 0 Főméltósága
által reá átruházott hatáskörben a m.kir. csendőrség csapattiszti
állományában a m.kir. belügyminiszter úrral egyetértésben
az alábbi személyi változásokat rendeli el:
Képíró Sándor századost, a szegedi V.kerület kiskunhalasi szárnyának parancsnokát
Kiskunhalasról, századparancsnoki minőségben, a miskolci VILkerület miskolci
gyalog tanszázadához tartósan áthelyezem 1944. június 15-ével. A 115.943/Eln.20.-1943.
számú rendeletemmel elrendelt tartós vezénylését egyidejűleg megszüntetem. Új
beosztásába csak a 104.320/Eln.20.-1944.számú rendeletemmel elrendelt ideiglenes
vezényeltetésének megszűnése után vonul be.".
Annak megállapítása érdekében, hogy dr.Képíró Sándor rendfokozatba visszahelyezését
milyen eljárás előzte meg - figyelemmel a Becsületügyi Szabályzat (továbbiakban
Bü.Szab.) 45.§-ára - illetve a tiszti rendfokozatba visszahelyezés, valamint
az azt megelőző eljárás eredményezheti-e a jogerősen kiszabott 10 évi fegyházbüntetés
végrehajtásának kizárását a bíróság eseti szakértőként kirendelte dr.Szakály
Sándor történészt. A szakértő a további levéltári kutatások után a szakértői
véleményét előterjesztette.
A szakértői vélemény és az iratokatnál lévő dokumentumok alapján az alábbi tények
állapíthatók meg.
a./ Történelmi háttér
A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke Bírósága, mint illetékes bíróság 1943.
decembere és 1944. januárja között folytatott eljárást az ún. "újvidéki
razzia" vádlottjai ellen. A bíróság három, a magyar királyi honvédség és tizenkettő
a magyar királyi csendőrség tényleges illetve nyugállományú tagja elleni eljárás
során 1944. január 22.napján hozta meg az ítéletet, melyet a Honvéd Vezérkar
Főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes 1944. február 18.napján erősített
meg és emelkedett ezzel jogerőre. A Honvéd Vezérkar Főnöke egyben elrendelte
az ítélet végrehajtását.
4
Az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában a vádlottak közül vitéz Fekethalmy-Czeydner
Ferenc nyugállományú altábornagy, vitéz Grassy József vezérőrnagy, vitéz Deák
LÁszló nyugállományú ezredes és dr.Zöldi Márton csendőrszázados már külföldön
(Németországban) tartózkodott. Az ítélet előtti külföldre távozásuk nagy viszhangot
váltott ki a honvédség és a csendőrség állománya körében. A Magyar Királyi Honvéd
Vezérkar Főnöke 1944. Január 21.napján külön Tiszti Parancsban ítélte el a magyar
történelem során addig nem tapasztalt, példátlan esetet - honvéd egyének megszöktek
a felelősségre vonás elől -. A jogerős ítélet végrehajtása a Magyarországon tartózkodó
elítéltek, így dr.Képíró Sándor esetében megkezdődött.
Magyarország német megszállását (1944. március 19.) követően a német birodalom
magyarországi általános (teljhatalmú) megbízottja dr.Edmund Veesenmayer az újvidéki
per végleges "megszüntetését
és az abban vádlottként szereplő magyar tisztek teljes rehabilitációját" követelte 1944. március 30-án Sztójay Döme miniszterelnöktől. Sztójaytól a kérés
első felére vonatkozóan ígéretet kapott, míg a kérés második felére vonatkozóan
az ügy megvizsgálását ígérte a miniszterelnök. A jogerőre emelkedett ítéletet,
mint illetékes parancsnok a Honvéd Vezérkar Főnöke változtathatta meg perújrafelvétel
során meghozott új ítélettel, illetve az államfő kegyelemmel.
b./ A bírósági iratok között lévő okirati bizonyítékok alapján az alábbi tények
állapíthatók meg.
Dr.Képíró Sándor - és társai - esetében az államfői (Honvéd Vezérkar Főnöki)
döntés után hivatalból megindult a rendfokozatba történő visszahelyezés, melynek
eredményeként született meg az 1945. május 31-én megjelent 40.116/Eln.fbü.(1944.
május 25.) számú Honvéd Vezérkar Főnöki rendelet, amely az 1944. február 18-án
viselt rendfokozatába helyezte vissza dr.Képíró Sándort.
A honvédelmi miniszter 1944. június 16-án kelt 104-585/Eln.20. számú rendeletével
dr.Képíró Sándor csendőrszázadost 1944. június 15-ei hatállyal a miskolci VII.csendőrkerület
miskolci tanszázadának századosi beosztásába helyezte.
A fenti körülményekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a tiszti
rendfokozatba történő visszahelyezést mindenképpen meg kellett előznie egy teljes
rehabilitációt eredményező eljárásnak, mert - a szakértői megállapításra is figyelemmel
- a volt magyar királyi honvédség és csendőrség hivatásos, nyugállományú és tartalékos
állományában büntetett előéletű, jogerős büntetést töltő személy nem viselhetett
rendfokozatot (Szervezeti és Szolgálati Utasítás a m.kir.Csendőrség számára 19.§
2.pont). Arra nézve, hogy a tiszti rendfokozatba visszahelyezést megelőző eljárás
pontosan mit jelentett, sem a bíróságnak, sem a szakértőnek konkrét adatokat
nem sikerült felkutatnia. Egyetlenegy kiinduló pontként a 24.számú Honvédségi
Közlönyben hivatkozott Bü.Szab. 45.§-a szolgálhat.
A hivatkozott szakasz az alábbiakat tartalmazza.
45.§ Az újrafelvett katonai bűnvádi eljárás kedvező eredménye, vagy a jogegység
érdekében
használt semmisségi panasz folytán hozott ítélet alapján az előbb viselt tiszti
rendfokozatba
való visszahelyezés körül követendő eljárás
l.pont. Ha a katonai bűnvádi eljárás újrafelvétele során, vagy a jogegység érdekében
használt
semmisségi panasz folytán a honvéd bíróság olyan jogerős ítéletet (végzést),
vagy a bűnvádi
üldözés elrendelésére hivatott illetékes parancsnok olyan jogerős határozatot
hozott, amellyel
a korábbi ítéletben tiszt ellen kimondott rangvesztés mellőztetett, a honvédelmi
miniszter
mindenekelőtt megállapítja, hogy nem forog-e fenn olyan törvényi ok (így elsősorban
a magyar állampolgárságnak időközben történt elvesztése,
vagy az a körülmény, hogy az illető hivatalvesztést, vagy
politikai jogai gyakorlatának felfüggesztését kimondó más
ítélet hatálya alatt áll, stb.), mely eleve kizárja az érdekeltnek
előbb viselt tiszti rendfokozatába való visszahelyezését.
Ha ilyen ok nem forog fenn és az érdekelt maga is kéri, hogy
előbb viselt rendfokozatába visszahelyezzék, a honvédelmi
miniszter intézkedik aziránt, hogy az érdekeltnek mind a
bűnvádi eljárás alapjául szolgált, mind az ennek okából esetleg
megszakított, vagy a korábbi ítéletben kimondott rangvesztés
következtében abbahagyott becsületügyi eljárás tárgyát képezett,
mind a rangvesztésre szólt ítélet végrehajtása óta tanúsított,
illetőleg e szabályzat rendelkezései szempontjából kifogás
alá eső mindennemű egyéb magatartása is sürgősen elbíráltassék
abból a szempontból, hogy az érdekelt a tisztiállás közös
becsületének és a szolgálat érdekeinek csorbítása nélkül előbb viselt tiszti rendfokozatába visszahelyezhető-e
vagy sem.
A fentebb idézett és a Honvédségi Közlönyben hivatkozásként
szereplő 45.§ alapján egyértelműen megállapítható, hogy dr.Képíró
Sándorral szemben kedvező eredményű újrafelvett katonai bűnvádi
eljárást folytattak le vagy a jogegység érdekében használt
semmisségi panasz folytán hoztak új ítéletet.
A teljesség igényével jegyzi meg a bíróság, hogy a tiszti
rendfokozatba történő visszahelyezés másik módját a legfelsőbb
kegyelemből történő visszanyerést - a Bü.Szab.44.§-a szabályozza.
Miután azonban a Honvédségi Közlöny a 45.§-ra hivatkozik
a bíróság álláspontja szerint a fentebb ismertetett eljárás
előzte meg dr.Képíró Sándor tiszti rendfokozatba történő
visszahelyezését.
Az eddig kifejtettek alapján a bíróság álláspontja összefoglalva
az alábbi.
Dr.Képíró Sándor volt csendőrszázadost a jogerős elítélését követő bűnvádi
eljárás újrafelvétele során vagy a jogegység érdekében használt semmisségi
panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították
és ennek következményeként 1944. február 18-ai hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába
visszahelyezték. Mindez megszakítás nélküli hivatásos tiszti pályafutást eredményezett
a jövőre nézve.
Miután a 10 évi fegyházbüntetést kiszabó ítélet az azt követő eljárás során
hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek
végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne, így azt a rendelkező
rész értelmében végrehajthatatlannak nyilvánította.
Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be.339.§ (1) bekezdése alapján
az állam viseli.
A végzés ellen a Be.347.§ (1) bekezdése és az 555.§ (2) bekezdés j/ pontja
értelmében a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezési lehetőség
van.
Budapest, 2007. február hó 19.napján
nemzetijogvedo.hu
|
|